Életünk során sok helyzetet, leckét kapunk mondhatnánk
tesztnek is. Tudnunk kell ezek a leckék, helyzetek mind – mind saját
kivetüléseink, megéléseink eredményei. Dolgunk pusztán abból áll, hogy e
helyzetekből tanuljunk építsük személyiségünket. Választhatunk: belemegyünk a drámába ezáltal megszenvedjük
azt vagy hátra lépünk és bizonyos
távolságból kívánjuk szemlélni a történéseket.
A második a követendő, de nehezebb sokunk számára, e kis
elmegyakorlat segíthet a megvalósításban:
Képzeljük azt: a tengerben állunk mely kék-zöld ragyogással
vesz minket körül. Óriási nyugalom amit érzünk. A víz még csendes, de lassan
apró fodrozódás látszik már a felszínen.
A pici hullámok kellemesen ringatják testünket és jönnek,
érkeznek az egyre nagyobb vízbuckák melyek körülvesznek minket. NEM ÁLLUNK
ELLENT, rábízzuk magunkat a ringató, selymes energiákra. A tenger most felébred;
testünket nagyobb erővel mozgatja. A sodrás fokozódik, hogy megmaradjunk a
felszínen kénytelenek vagyunk megvetni lábainkat, de még így is egy ritmusban
hajladozunk ebben a tengertáncban!
A víz kissé már viharos, mégis a nyugalommal szemlélt
természeti erők tombolása kissé távolinak, inkább érdekes megélésnek tűnnek
számunkra. Hagyjuk összemosódni energiánkat az Őserőével …s így ez lassan, szépen
elcsendesül.
Immár megélhetjük ugyanazt a békét mely születésünk előtti 9
hónapot jellemezte….az Anyaméhben ringatózó, szeretetteljes létezést,
védettséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése